Kiállni magunkért, vagy hagyni az egészet...

 Szeretettel köszöntelek kedves Olvasó!

Arról szeretnélek tájékoztatni, hogy felfrissült honlapom új nevet kapott: holdudvar21.hu -ról - a változó energiák hatására - aranykorraebreszto.com -ra változott. Most már ezen a címen érhetők el írásaim. Köszönöm érdeklődő látogatásaidat! Szeretettel üdvözöllek: Szidónia

Fraktál 2 lsc002

Kiállni magunkért, vagy hagyni az egészet...


Ahogy visszanéztem magamban életem egy részének filmkockáit a „kiállni magamért", vagy "hagyni az egészet” szemszögéből, arra a megállapításra jutottam, hogy bizony -bizony, mára már sokat fejlődtem. :) Ami természetesen egyúttal azt is jelenti, hogy elég mélyről indultam a magamért való kiállás tekintetében.

 Mivel nagyon szeretetre vágyó gyerek voltam, ezért nagyon sokszor úgy gondoltam, hogy a szeretetet csak úgy kaphatom meg, ha mások elvárásai szerint viselkedek. Szeretnek, ha nem kiabálok, szeretnek, ha rendes kislány vagyok, szeretnek, ha nem beszélek vissza, stb.

Aztán kezdtem ráébredni arra, hogy az ilyen féle játszmáknak bizony se szeri se száma, mert mindig kitalálódott másnapra a másiktól egy másik igény, ha már ennyire megfelelni akarásra játszottam. Valójában így „kéregettem” úgymond mástól azt, hogy szeretve legyek általa. Az emberjátékok már csak ilyenek. / Csak közbevetőleg: később jöttem rá arra is, hogy akkor járunk a legjobban, ha nem másoktól várjuk a szertetet, hanem mi kezdeményezzük magunkban mindentől függetlenül./...

És persze a vitákat sem szerettem, a konfliktusokat sem, ahol lehetett, kerültem. De ez sem volt jó megoldás. Nagyon sok évnek kellett eltelnie, hogy megértsem magasabbról, hogyan is működik ez az egész.

A régi korokban például hány olyan történetről tudunk, ahol akik kiálltak az igazukért, akkor azért vagy égetés, vagy börtön, vagy kereszthalál járt.
Vagy lehetett hallani olyanokról is, amikor sok ember közül, ha valaki már csak ha felemelkedett a többiek fölé, azt már le is lőtték azon nyomban. Innen ered az a közös tudathálóba beégett hitrendszer, miszerint, ha kilógsz a sorból, véged van.

Szóval, ha egyéniség volt valaki, akkor is vége lett, ha kiállt magáért, szintén vége lett. Hosszú évszázadokon át az ilyen végződésű történetekből volt a legtöbb. Aztán, ahogy a Vaskor kezdett a végére járni, úgy kezdtek az emberek is önmagukra ébredni.

Emlékszem, nálam az úgy volt, hogy egyszer csak sok lett. Ekkor megkérdeztem magamtól, hogy minek kell még történni ahhoz, hogy kiálljak magamért? Hol az a határ, amikor már azt mondom, hogy én is itt vagyok! Kérem a saját teremet és helyemet én is az életemben! Még akkor is kérem, ha a másik nem fog szeretni érte, vagy ha haragudni fog. / Erről bővebben megjelenés előtt álló könyvemben írtam, nem szokványos alaki formában.../

Az ilyen elhatározás egyébként annak is a függvénye, hogy mennyire erős bennünk az önmegbecsülésünk.

Mert amennyire meg tudjuk magunkat is már becsülni, annyira fogunk kiállni tudni magunkért is! A kettő ugyanis egyenes arányban kapcsolódik egymáshoz. Az önbecsülésünkhöz pedig még ismernünk kell a belső világunkból azt a részünket, akit úgy hívnak: Lélek!

És az sem árt, ha elkezdjük szeretni is Önmagunkat. Ha szeretnéd, akkor megsúgom hozzá, hogy a HÁLÁVAL tudod ezt a folyamatot elindítani.

Az Önmagad iránt érzett hálával. Azért, amiért idáig eljutottál, azért, amiért átmentél sok galibán, és mégis itt vagy. Azért, amiért annyit áldoztál a tanulásra buszozva, vonatozva, késő estig a könyvek fölé hajolva, és sorolhatnék még több száz verziót, amiért hálásak lehetünk magunknak...

Aki erre képes saját magával kapcsolatban, az aranybányára lelt pozitív erők tekintetében.

És ha már az önbecsüléshez eljutottam, akkor itt kell megemlítenem azt is, hogy van amikor bizony az önbecsülésünk egyik fontos jele az is, amikor úgymond " hagyni is tudjuk az egészet"..Amikor meg tudjuk állni azt, hogy nem hagyjuk bele menni magunkat mások dráma -igényeibe.. Ilyenkor az is ÖNBECSÜLÉS, amikor van erőnk kivonódni a konfliktusból, akárhogy is szitkozódik a másik, és úgymond szeretet megvonással fenyeget...

A bölcsesség pedig ahhoz kell, hogy szélsebességgel feltudjuk mérni általa, hogy éppen az adott helyzettől függően melyik verziót választjuk:

a "kiállni magunkért", vagy "inkább hagyjuk az egészet".

Természetesen persze mindkettőt az ÖNBECSÜLT ÉS SZERETETT ÉNÜNK MAGJÁBÓL nézve!

És nem csak azért, mert már nagyon megérdemeljük...

Szeretettel üdvözöllek az utamról!

Hegedüs Szidóna

Író,Coach


Legutóbbi cikkeim:

aranykorra banner

  • Cikkmegtekintések száma: 332126